Tisztelt miniszterelnök-helyettes úr, tisztelt vendégek!
Tisztelt ünneplő, szabadságszerető aradiak!
171 esztendővel ezelőtt megmozdult az ország. Megmozdult, mert a magyar nép hitte, hogy ismét kezébe veheti saját sorsát, maga építheti fel országát. A birodalmak azonban összefogtak ellenünk, és mindannyian tudjuk, miként zártak körbe bennünket és fojtották meg legszebb álmainkat. A világosi fegyverletétellel véget ért a magyar forradalom és szabadságharc, Magyarország gyászba borult. A megtorlás és a megfélemlítés azonban belőlünk, aradiakból, erdélyiekből nem tudta kiölni a szabadság iránti vágyat, az akaratot, hogy mi döntsünk a saját sorsunkról.
És 171 esztendő múltán hova jutottunk? Hogy a szabadságot követelő akaratunk megmaradt, de továbbra is mások döntenek sorsunkról. Vajon a többségi hatalom eljut-e valaha odáig, hogy megkérdezze tőlünk: ti magyarok, ti mit szeretnétek a szülőföldeteken? Talán igen, egyszer, majd… De nekünk nincs időnk ezt kivárni. Ezért mondjuk el KÉRDÉS NÉLKÜL is újra meg újra azt, hogy mit akarunk: ugyanazokat a jogokat és ugyanannyi szabadságot, mint amennyi a többségnek jár!
Kedves ünneplő aradiak!
A legnagyobb forradalmárunk, Petőfi Sándor mondta: “Haza csak ott van, hol jog is van!” Az ő emlékének, hőseink emlékének, önmagunknak és a jövő nemzedékeinek is tartozunk azzal, hogy harcolunk a jogainkért. Nyilvánvalóan – elődeinktől eltérően – nem fegyverrel tesszük ezt, hanem bátor, okos, elvszerű politizálással, a megteremtett vagy a szerencsés pillanatok adta lehetőségek kihasználásával. Fegyver helyett az eszközünk az erős magyar képviselet a községekben, a városokban, a megyékben, a román és az európai törvényhozásban.
Sajnos mára ott tartunk, hogy a kínkeservesen kiharcolt kisebbségi jogoknak már a megőrzése is mindennapi feladattá vált. A hét minden napján résen kell lennünk, védeni, foggal-körömmel megtartani mindazt, amit elértünk. És nem csupán Bukarestben. Az Európai Parlament egy olyan fórum az erdélyi magyarság számára, ahol meghúzható a vészharang, amennyiben a többségi politikusok valamilyen újabb szabadságellenes őrültségre vetemednének. Mert azt mindannyian megtapasztaltuk az elmúlt közel három évtizedben, hogy számukra a magyar csak másodrendű állampolgár, akinek a jogait, önrendelkezését, szabadságát minden áron sárba kell tiporni. És ha nincs RMDSZ-es képviselőnk Brüsszel-ben, akkor nincs aki meghúzza azt a bizonyos vészharangot. Nincs, aki szétkürtölje Európában a romániai magyarságot ért sérelmeket. A kisebbségvédelem pedig kiemelt szerephez fog jutni a most megválasztandó parlamentben. A célunk az, hogy Európában mindenkivel megértessük az őshonos kisebbségek védelmének fontosságát. Az európai parlamenti választásokon, május 26-án mutassuk meg erőnket, mutassuk meg, hogy az Atlanti Óceántól a Fekete-tengerig képesek vagyunk érdekeink érvényesítésére.
Tisztelt egybegyűltek!
Az 1848-as szabadságharc lángját a fiatalok gyújtották meg. A jövőben pedig a láng életben tartásához is nélkülözhetetlenek a magyar fiatalok. Szükség lesz a felkészültségükre, a szülőföld iránti szeretetükre, a lendületükre és az elszántságukra.
Az elkövetkező évtizedekben – a ’48-as forradalmároktól eltárően már nem fegyverrel fogjuk őrizni megszerzett jogainkat, nem fegyverrel harcolunk teljes szabadságunkért. A romániai magyarság fegyvere az összefogás, az egység, a képzett és tettre kész fiataljaink.
Olyan kevesen maradtunk itt Aradon és a végeken, hogy nem engedhetjük meg magunknak a közöny, a széthúzás, az ellenségeskedés luxusát. Mint ahogy nem engedhetjük meg magunknak a passzivitást sem akkor, amikor a sorsunkról, a holnapunkról van szó. Tisztában vagyok vele, hogy minden aradiban ott lakozik a jobbító szándék, minden aradi AKARJA a magyarság jogait.
Beszélgessünk tehát, vitázzunk közös ügyeinkről. Legyen száz vagy ezerféle javaslat, vélemény. De egy valamiből sose legyen száz vagy ezer féle: akaratból.
Mert a ’48-as szabadságharcosokat is csak egyetlen cél vezérelte. A magyar cél, a magyar egység, a közös magyar akarat.
Ehhez kívánok mindnyájunknak elszántságot, elhivatottságot, türelmet és kitartást.
Isten minket úgy segéljen!
Faragó Péter, RMDSZ Arad Megyei Szervezetének az elnöke
by 