Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Ünneplő Közösség!
Március 15-e a szabadság ünnepe, amely minden generáció számára emlékeztető arra, hogy a szabadság, a jogok, az értékek megőrzése és védelme sosem magától értetődő. Ma, itt, az aradi Szabadság-szobornál állva, méltósággal és hálával hajtunk fejet hőseink előtt, akik bátor tetteikkel formálták nemzetünk történelmét.
Büszkék vagyunk arra, hogy kivívtuk azt a jogot, hogy itt, a köztéren ünnepelhessünk. Huszonöt évvel ezelőtt még nem volt magától értetődő, hogy a Szabadság-szobor ott állhat, ahol ma áll. Hosszú, kitartó harc eredménye, hogy ma már természetesnek vesszük: minden évben itt lehetünk, emlékezhetünk és ünnepelhetünk.
Ez a nap nemcsak az emlékezésé, hanem a számvetésé is. Nem dőlhetünk hátra elégedetten, mert erdélyi magyarként sorsunk a folyamatos küzdelem a jogainkért, a nyelvünkért, az iskoláinkért, a közösségünkért.
Sokszor azt hisszük, hogy a legnagyobb veszélyeket látjuk előre. Tavaly úgy gondoltuk, hogy legnagyobb kihívásunk az, hogy legyen képviseletünk, amely kiáll értünk itthon Aradon, Bukarestben és Brüsszelben egyaránt. A magyar közösség összefogásával és erőfeszítésével elértük céljainkat, sikeresen megőriztük politikai erőnket.
Ma egy új, talán még nagyobb fenyegetéssel nézünk szembe: a szélsőséges erők térnyerésével a parlamentben, a gyűlöletkeltés, a megosztás politikája mindenkit fenyeget és a közeljövő is számtalan kihívást tartogat számunkra. A történelem kerekeit visszaforgatni akarók ma is itt vannak, és nemcsak minket, magyarokat fenyegetnek, hanem az egész ország jövőjét. Románia nem fordulhat vissza egy olyan útra, amely elszigeteltséghez, bizonytalansághoz és jogfosztottsághoz vezet. Mi, magyarok, már megtanultuk a leckét: tudjuk, mi történik, ha egy ország letér az európai útról. Tudjuk, milyen az, amikor nem beszélhetünk szabadon az anyanyelvünkön, amikor csak otthon, suttogva énekelhetjük el a Himnuszt. Mi nemzeti közösségként szabadon akarunk élni szülőföldünkön. Azt szeretnénk, ha Románia maradna azon az úton, amelyet 35 éve választott: az európai, a nyugati, a jólét és fejlődés felé vezető úton. Ez nemcsak a mi ügyünk, hanem minden romániai polgár közös felelőssége.
Ma, amikor fejet hajtunk a márciusi ifjak és a szabadságharc hősei előtt, tisztelgünk az emlékük előtt, és vállaljuk, hogy mi is a történelem jó oldalán állunk. Ahogy az elődeink mindannyiszor, úgy mi is mindent megteszünk azért, hogy megvédjuk szabadságunkat. Mert emlékezni nem elég. Megőrizni nem elég. Tovább kell mennünk az úton, előre kell lépnünk. A szabadságot minden nap meg kell védeni. És mi, erdélyi magyarok, erre mindig készen állunk.
Isten minket úgy segéljen!
by 